Magyar gimnazisták buszbalesete Ausztriában
A Budapesti Kempelen Farkas Gimnázium 61 diákja, három kísérőtanárral tartott sítáborba Karintiába. Jó hangulatban, lassan haladtak az úton, csak percekre jártak a sípályától, amikor a buszuk megcsúszott és beborult a 20 méter mély árokba. Mint később kiderült, a sofőr nem szerelte fel hóláncot, pedig Karintiában ezen az útszakaszon kötelező.
Nagy Balázs is a buszon utazott és mikor már mindenki rémülten sikoltozott, ő felállt és a csúszó buszon azt figyelte, ki szorul majd segítségre. Számolt azzal is, ha beköti magát, lehet, nem tud majd azonnal segíteni társain.
A hátsó sorban középen ültem. Éreztem, borulunk. Próbáltam jó erősem megtámasztani magam és még hallottam a sofőr rémült kiáltását: ,,Nem bírom megtartani, mindenki kapaszkodjon erősen!” – idézi fel a fiú a történteket.
Nagyon lassan történt az egész. Még a szemem előtt a kép, ahogy kiömlenek az üdítők, leesnek a csomagok. Mikor felborultunk, az volt az első, hogy próbáltam felállni. Megnéztem, mindenki rendben van-e aztán kirúgtam a hátsó ablakot és segítettem kimászni a társaimnak – meséli Balázs, aki a többiekkel együtt visszakapaszkodott az útra, ami annyira csúszott, hogy alig bírtak rajta megállni.
A segítség gyorsan megérkezet. A rendőrök, tűzoltók, mentők percek alatt körülvettek minket. Utána gondolkodtam azon, rosszabbul is járhattunk volna. Így is voltak sérültek, de szerencsére semmi komoly – magyarázza és közben megcáfolja a hazai sajtóban megjelent híreket. Mint mondta, néhány diák sérült meg akiknek ficamukat, ujjtörésüket és kisebb vágásaikat látták el az orvosok, mentősök.
Az osztrákok nagyon szervezetten kezelték a helyzetet. Miután mindenkit kisegítetek a buszból, a sérült diákokat mentővel a többieket kisbuszokkal elvittek egy közeli szállodába, ahol gyorsan berendeztek egy rendelőt. Minden diákot alaposan megvizsgáltak. Még engem is, pedig csak egy fejfájás-csillapítót kértem. Ehelyett készült három röntgen a koponyámról – mosolyodik el a diák, aki jobban izgult társaiért, mint magáért.
Elmondása szerint, mindenkit jegyzékbe vettek, ráadásul tolmács segítségével pszichológus is beszélgetett velük.
A rossz kezdet ellenére, másnap mindenki várta, hogy síelhessünk. Tagadhatatlan: élménydús sítábor volt, örök emlék lesz mindannyiunk számára – véli a Kempelen Farkas Gimnázium diákja.
Kaczvinszki Alexandra |
